A 269 oldalas, keménykötésű könyv egyik különlegessége a több tucatnyi monarchiakorabeli színes képeslap, amelyek segítségével valósággal megelevenedik a régi Felvidék. A kötetben szereplő, a Zempléni Múzeum gyűjteményéből származó archív felvételek azért is különlegesek, mert számos épület – így a legendás nagysárosi és zborói Rákóczi-kastélyok – ma már csak ezeken a képeslapokon láthatóak, mert az utódállam megsemmisítette azokat.
A kötet megszületésének alapja egy, a trianoni emlékévben megtartott utazás volt, amely során az író a Patrióták és a helybeliek segítségével bejárta az egykori Sáros vármegyét. Domonkos László rendkívül olvasmányosan és tragikuma ellenére lelket melengető módon örökítette meg találkozásainkat a Kisszeben mellett maradt utolsó magyar nemesi családdal, a Szinyei Merse-kúriát „üzemeltető” szlovák kocsmárossal vagy éppen a lengyel határszélen élő, máig magyarbarát ruszinokkal.
Aki érdeklődik a magyar történelem vagy a Felvidék iránt, annak nem hiányozhat könyvespolcáról a Pompeji magyar hamuja. A kötet az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jelent meg.
Bár a középkori Magyar Királyság egyik leggazdagabb vidéke volt, ahol az ország leghíresebb borai termettek, mégis csaknem teljesen megfeledkeztünk a Szerémségről. A dicső régi idők és a kevésbé fényes, de legalább annyira tanulságos közelmúlt feltárására vállalkozott Hetzmann Róbert könyvében, amely körbevezeti a Szerémségben az értő olvasót. Az Patrióták kiadásában megjelent Elesett bástya ajánlott olvasmány azoknak, akiket érdekel az elszakított területek történelme.
A Hazatért Hungária nem az ősi területek visszaszerzéséről, hanem az utána következő építés és küzdés magyar eredményeiről szól, korabeli képeslapokkal szemléltetve azokat. Turistaházakról, művészi igénnyel kivitelezett vasútállomásokról, visszaállított szobrokról, új hidakról és őszinte vidékfejlesztésről. Az első szabad csíksomlyói búcsúról, az ezeréves magyar–lengyel határ helyreálltáról és az Emberek a havason forgatásáról…
A reformkor óta napjainkat is beleértve számos erőfeszítés történt annak érdekében, hogy az utókor méltó emléket állítson a magyar történelem e sorsfordító színhelyének, amely joggal nevezhető a nemzeti szuverenitás és a hazai népképviselet bölcsőjének. Ennek különféle vonatkozásait járja körül konferenciánk tíz tanulmányt és esszét tartalmazó, 92 oldal terjedelmű összegző kiadványa.
A fejfás temetkezési kultúra különleges szellemi és tárgyi öröksége nemzetünknek, melyet népünk még a messzi Keletről hozott magával. A kiadvány – témája ellenére is – egy könnyen befogadható formában összeállított ismeretterjesztő mű, mely végre a laikusok figyelmét is felkeltheti nemzeti kultúránk egy lassan feledésbe merülő területe iránt.