Bár a középkori Magyar Királyság egyik leggazdagabb vidéke volt, ahol az ország leghíresebb borai termettek, mégis csaknem teljesen megfeledkeztünk a Szerémségről. A dicső régi idők és a kevésbé fényes, de legalább annyira tanulságos közelmúlt feltárására vállalkozott Hetzmann Róbert, egyesületünk elnöke most megjelent könyvében, amely körbevezeti a Szerémségben az értő olvasót. Az Patrióták kiadásában megjelent Elesett bástya kötelező olvasmány azoknak, akiket érdekel a magyar történelem.
Bepillantás a könyv hangulatába:
Balázs D. Attila író, újságíró, valamint pályatársa és kollégája, Pataki Tamás egy olyan rendhagyó művet tett le az asztalra a nagy országcsonkítás óta eltelt száz esztendőt és annak veszteségeit számba véve, amilyen hasonló formában még sosem látott napvilágot. A trianoni gyász és egyben a kitörés, a jövőbe mutatás albuma ez, amelyben száz 1920 előtt kiadott „békebeli” magyar képeslap mutatja az utat.
A Hazatért Hungária nem az ősi területek visszaszerzéséről, hanem az utána következő építés és küzdés magyar eredményeiről szól, korabeli képeslapokkal szemléltetve azokat. Turistaházakról, művészi igénnyel kivitelezett vasútállomásokról, visszaállított szobrokról, új hidakról és őszinte vidékfejlesztésről. Az első szabad csíksomlyói búcsúról, az ezeréves magyar–lengyel határ helyreálltáról és az Emberek a havason forgatásáról…
A könyv a kommunista diktatúra máig velünk élő szellemi örökségének ered a nyomába: több évig tartó lelkes társadalmi munka foglalata ez a kötet. Már a puszta címadás is egyszerre provokál és elgondolkoztat: mindenki tudja, hogy az ország egyik legnagyobb könyvtára ma is egy szélsőbaloldali terrorista nevét viseli, aki merényletet szervezett Tisza István miniszterelnök ellen. Hogyan lehetséges mindez?
A fejfás temetkezési kultúra különleges szellemi és tárgyi öröksége nemzetünknek, melyet népünk még a messzi Keletről hozott magával. A kiadvány – témája ellenére is – egy könnyen befogadható formában összeállított ismeretterjesztő mű, mely végre a laikusok figyelmét is felkeltheti nemzeti kultúránk egy lassan feledésbe merülő területe iránt.